A
pesti megérkezés egy kicsit furcsa volt számunkra, mert olyan helyen voltunk
elszállásolva (külváros), ahol úgy éreztük magunkat, mintha igazából nem is
Budapesten lennénk. A Hősök tere felé egyre jobban kezdtük érezni magunkat, egyre
többet láttunk abból, amit vártunk egy nagyvárostól.
Az
első közös programunk a Vasúttörténeti Park kiállításának a megtekintése volt. Azonban
nem indult valami fényesen, mert nehezebb volt az ismerkedés, mint gondoltuk.
Az idegenvezető bácsi aranyos volt, mindenhol magyarázott, próbálta összébb
terelni a társaságot. A kerti vasutazás nagyon vicces volt, és mindenki jól érezte
magát. A Vasúttörténeti Parkban volt esélyünk megismerkedni, de nem történt meg
igazán.
Ezek után azt vártuk, hogy a „Club” est szörnyű
lesz, mindenki csak üldögél, és az addigi barátaival fog beszélgetni. Eleinte így
is volt, teljesen összetömörödött mindkét társaság a sajátjaival, nehezen
indult a beszélgetés. Miután kicsit oldódott a feszültség, amit segített a
pizza megérkezése, szépen összekeveredett a két közösség. Az ismerkedést
segítette az a kitűzött cél is, hogy alkossunk négyes csapatokat, amelyekben két
kolozsvári és két budapesti diák van. Muszáj volt közelednünk egymáshoz, megtört
a kínos csend. A diákok kérdeztek, válaszoltak,
nevettek, ettek-ittak, játszottak. Szépen lassan a társaság elkezdett közös témákról
beszélgetni, és már meg is volt az összhang a két iskola diákjai között.
A reflexió gazdái:
Gábor Márk, Kovács Tamás, Tumpech Krisztián, Kovács Petra, Kálnási Patrik, Tóth Loránd
 |
| Négyen a hatból |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése