Mottó

Mottó: "Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahogy együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt." Hamvas Béla: A barátság (részlet)

A Ganz Iskoláról

A Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár RT 1894. október 15-én nyitotta meg 124 növendékkel, három évfolyamon a saját tanonciskoláját. Kezdetben nem volt elkülönítve az üzemtől, a tanoncok a munkások között dolgoztak a műhelyekben. Az elméleti oktatás a gépgyár nagytermében folyt.
1908-ban négy tantermet kaptak a tanoncok. Az új iskolában laboratórium, szertár és tanári szoba is volt. Az elméleti tárgyakat fővárosi tanítók és gyári tisztviselők tanítottak az addigra 450 főre duzzadt tanoncoknak, a műhelylakatosok, az öntők, a gépmunkások és a mintaasztalosok szaktárgyait 1920-től már külön tanműhelyben oktatták. Ugyanebben az évben az addigi 9 helyett 12-13-ra emelték az elméleti órák számát.
Az 1922-23-as tanévben bevezették a géptan, osztályfőnöki óra, polgári ismeretek, történelem, valamint a gépipari gyakorlatok tantárgyakat.
Bekerülni az iskolába igen nehéz volt, 1936-ban például a 240 jelentkező közül csak 78-at vettek fel. Az alapos felvételi vizsga következtében a tanoncok 90-95%-a el is végezte az iskolát. Ezután alkalmazták őket a gyárban.
A kolóniai tanoncotthont Müller Aladár gyárigazgató alapította 1930-ban a vidéki, árva, szegény és tehetséges tanoncok számára. Kezdetben 16 fiú élt az otthonban; az 1933-34-es tanévben már 81. Az élelemért csekély térítést fizettek, a szállás ingyenes.
Az iskola 1950-től a gyár területén lévő Kőbányai úti bővített gyári épületben működött egészen 1999-ig, amikor átköltözött a XIX. kerületi Üllői útra.
Ebben a közel ötven éves időszakban az iskola képzési profilja tovább bővült és nem csak a két nagy gyár, Ganz és Mávag később Ganz-Mávag számára, hanem a főváros számos kis-, közép és nagy vállalata számára képzett főleg a gépgyártás területén tanulókat.
Az iskola képzési létszáma esetenként meghaladta az ezer főt és a főváros egyik legjelentősebb gépészeti szakképző iskolája volt.
A 90-es évek végén az iskola képzési profiljában jelentős változások történtek, amely során az iskola egyre nagyobb arányban foglalkozott és foglalkozik jelenleg is informatikai és két tanítási nyelvű képzéssel.
Az iskola közel negyven éve a műszaki tanár képzés gyakorlati iskolája és közreműködik e területen a Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző Intézetével, ill. az Óbudai Egyetemmel.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése