Mottó

Mottó: "Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahogy együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt." Hamvas Béla: A barátság (részlet)

2016. május 15., vasárnap

A mi reflexiónk az első napokról

Reggel 6:50-kor kellett találkozzunk,  és elindultunk. Ameddig még Kolozsváron voltunk, mindenki arról ábrándozott, vajon milyen lesz a közösség? Ahogy átjutottunk a határon, minden egyes reklám plakátot elolvastunk akaratunk ellenére is, mert minden magyarul volt írva, de valahogy sikerült románra lefordítanunk. Nagyon megragadta figyelmünket azok a bizonyos sárga virágos táblák. El is képzeltem, ahogy a szél a hajammal pajkos játékot játszik, a kis virág koronát, ami fénylő glóriát formáz a fejemen, illattal tölti be a teret. Én pedig a sárga virágok között szaladok, és hátra kiáltok: „Gyere, kapj el, ha tudsz!”
Iskola után a ganzos diákok berendeztek egy termet a kolozsvári diákok fogadására, majd az ebéd és egy kis köszöntő után  a fáradságot félretéve még elmentünk a Hősök terére, ahol igazi hősöknek érezhettük magunkat. A szobrok alatt sétálva rájöttünk, hogy milyen kicsik és fiatalok vagyunk, és elgondolkodtunk azon is, hogy milyen erősek, bölcsek voltak a példaképeink.
Az esti séta után elfoglaltuk a szállásunkat. Ahogy ránéztünk a hotelre, azt hittük, hogy egy kocsi mosóba jöttünk. Elfoglaltuk a szobákat, és kellemes meglepetésként szolgált, hogy nem szaladgálnak csótányok a padlón. Minden pillanat, amit a szállóban töltünk egyre jobban és jobban tetszik.
A 2. nap el mentünk a Ganz Holding Gyűjteménybe, ahol rengeteg aranyos kis maketteket láttunk. Ez alkalommal igazán nagynak éreztük magunkat a kicsinyített mozdonyok mellett.
Irány a  Vasúttörténeti Park! A mozdonyok között sétálva jöttünk rá, milyen nagyban tud gondolkodni az ember! Volt pár mozdony, amelyekre felmászhattunk, és betekintést is nyerhettünk egy másik világba. Minden kart végig próbáltunk húzni, de egyiket se sikerült, akkor kezdtünk el gondolkodni azon, milyen erő is kellett ahhoz, hogy egy ekkora vastömböt életre tudjanak kelteni.
Bár a Vasúttörténeti Park közös program volt, mégsem beszélgettünk sokat egymással. Nem nagyon kommunikáltunk, sőt egyáltalán.  
Este volt egy közös „bulizás”, ahol már elkerülhetetlen volt, hogy ne ismerkedjünk meg egymással, sőt négyes csapatokat kellett kialakítanunk a másnapi programhoz! Volt társas játék, Xbox, enni-innivaló. Egy BANG! parti keretében jó kis beszélgetések voltak, igen meglepő történetek cseréltek gazdát. Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában, és rájöttünk, hogy nem is különbözünk annyira. Megismerkedtünk!

Kolozsvári Református Kollégium:
Dajbukát Katinka és Kis-Jancsi Adrienn
Ganz Ábrahám Iskola:
Farkas András és Forgács Dániel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése